Van a krókuszoknak ősszel nyíló faja is.

Ilyen a lila-ibolyakék virágú

valódi sáfrány (Crocus sativus L.), amely

egyike a legősibb

gyógynövényeknek. Eredeti hazája Kis-Ázsia és a

Földközi-tenger vidéke,

ahol nemcsak vadon fordult elő, hanem széleskörűen

termesztették is.

A virág háromágú bibéje illóolajat, karotint,

festékanyagokat és zsírsavakat tartalmaz.

Már az ókor orvosai ismerték görcsoldó, izgató,

hurutcsillapító, szemgyógyító hatását.

Az i.e. 15. századtól kelmék festésére használták.

Színező hatása oly

erős, hogy 1: 100 000 hígításban a vizet még

észrevehetően sárgára festi.

Igaz, 1 kg-ban egymillió bibe van, és ennyit

összegyűjteni nem kis feladat!

A valódi sáfrányt Homérosz is megemlíti.

A monda szerint Zeusz főisten

a sáfrány illatától ittasult meg, amikor Ida

hegyén Hérával, a házasság és a születés

istenasszonyával (aki mellesleg Zeusznak

a testvére is volt!) a menyegzőjét tartotta.

Akkor Gaea, a Föld istennője a nász

helyén - szerelmük dicsőítésére - hirtelen

sáfrányvirágokat növesztett körülöttük.

Mindez persze nem akadályozta meg Hérát abban,

hogy roppant változatos módszereket eszeljen ki

hűtlenkedő férje halandó szeretőinek üldözésére.

A legenda nem nélkülözi a szokásos "valóságmagot",

mert a kutatások szerint a sáfrány valóban

bódulatot okoz. A középkortól kezdve a sáfrányt

nemcsak kelmék és a női haj festésére

használták, hanem bor és ételek színezésére is.

Egy bibe egy liter vizet alaposan megfest!

Manapság a sáfrányt egy más növénnyel,

a sáfrányos szeklicével, vagy más nevén a

szajlórral pótolják.

Ez minden nehézség nélkül megtermelhető a

kiskertekben is. A háromszögletű, némileg a

napraforgóhoz hasonlító, de fehér színű magját

a fagyok elmúltával, április közepén kell elvetni,

lehetőleg meleg fekvésű helyen.

A növények gyorsan nőnek, és másfél méter

magasak lesznek. A szár végén hozzák

tüskés-fészkes, narancssárga virágaikat.

Ezekből - elvirágzás után - a szirmokat kell

kitépni és megszárítani. A szirmok ugyanúgy

használhatók bor vagy húsleves festésére,

mint a valódi sáfrány. Termesztése

A krókusz hagymagumós évelő növény, amelynek

mintegy 80 faja él vadon és a kertekben.

Leveleit már jóval a virágzás előtt kifejleszti;

jellemző, hogy a levelek közepén egy erős,

fehér csík fut végig.

Egy hagymából egy, vagy több virág fejlődik.

A növény mindössze 8-10 cm magas. A virágok

színe nagyon élénk, egyszínű vagy erezett;

a hibridek a vörös kivételével minden színben

előfordulnak.

Kertekben a legkedveltebbek a tavasszal nyíló

krókuszok: a fehér C.fleischeri, az élénksárga,

kívül vörösesbarnán csíkozott C. korolkowii,

a tiszta aranysárga, kisebb virágú C. ancyrensis

és a sárga virágú C. chrysanthus.

Enyhe télen már február végén nyitja lila,

apró virágait a C. tommasinianus.

A legkésőbbi krókusz a fehér virágú C. albiflorus.

Ősszel nyitja virágait a fentebb már ismertetett

jóféle (kerti) sáfrány, a C. sativus.

Ennek széles cimpájú, élénk ibolyaszín

virágából hosszan kiáll a vékony, háromágú

narancspiros bibe. Nagyon dekoratív az ugyancsak

ősszel nyíló pompás sáfrány (C. speciosus),

amelynek 15-18 cm magas virágai levendulakékek,

kiálló, szeldelt bibéi pedig narancsvörösek.

A krókuszok nem régen terjedtek el és váltak

kedveltekké a hazai kertekben. Korábban főként

Hollandiában és Angliában foglalkoztak

hagyományszerűen a nemesítésükkel.

Pedig érdemes volna ezeket a szép virágú

növényeket minden kiskertben meghonosítani,

mert kora tavaszi virágzásuk a kert első és

egyben rendkívül látványos dísze.

Virágzásuknak akkor szakad vége, amikor az első

krókuszvirágokon megjelennek a virágport gyűjtő

méhek és dongók.

A hagymagumók 0,5-2,0 cm átmérőjűek,

gömb alakúak vagy kissé lapítottak, felületüket

gyakran rostos réteg veszi körül.

Talajban nem nagyon válogatósak, de szeretik

a laza, nem nagyon vizes területeket.

A hagymagumókat teljes nyugalmi állapotukban

kell a földből felszedni, és válogatás után

száraz, szellős helyen tárolni a szeptemberi

kiültetésükig. Ezt megelőzően a talajt fel kell

ásni, ás gondosan el kell gereblyézni, hogy a

viszonylag apró hagymák rögmentes földbe

kerüljenek.

A krókuszok hagymagumóit 10 cm mélyre ás 8-10 cm

távolságra ültessük az

ágyásba. A jól előkészített terület teszi

lehetővé, hogy a hagymák még a

tél beállta előtt gyökérzetet fejleszthessenek,

és a következő tavasszal virágozhassanak.

Három évnél tovább nem érdemes a hagymákat egy

helyen tartani, mert kedvező körülmények között

annyira elszaporodnak, hogy túlságosan sűrűn

lesznek.

A krókuszok általában jól elviselik a mi

kontinentális teleinket is, de száraz, tartós

zord hideg esetén előnyös, ha falombbal

betakarjuk a krókuszokkal beültetett kertrészt.

A lombtakarást a tél múltával

természetesen össze kell szedni, mert különben

a kis növénykék nem látszanak ki alóla.

Felhasználása

A krókuszokat igen szépen helyezhetjük el

évelőágyakban, ahol - behúzódásuk után -

a helyüket később fejlődő, nyári évelő

növények töltik ki.

Ültethetjük a hagymagumókat későbben lombosodó

cserjék alá is. Mire ezek kizöldülnek, addigra

a krókuszok már elnyíltak, sőt elkezd a

levélzetük is visszahúzódni a földbe.

Nagyon mutatósak a gyepbe telepített

krókuszszigetek is.

Ezek igazán üde foltjai a téli álomból ébredező

kertnek. Hátrányuk, hogy a gyepet csak későn

lehet kaszálni akkor, amikor a krókuszok már

elvirágoztak, és leveleik is visszahúzódtak.

Ez a mostanában egyre divatosabbá váló virágos

gyepeknél nem jelent semmiféle hátrányt.

Az állandóan nyírt "angol pázsitban" azonban

tartósan nem maradnak meg.

Hajtathatjuk is a krókusz hagymagumóit.

Ültessük őket cserépbe vagy agyagtálba

csoportosan, de ne túl sűrűn, folyami

homokkal kevert

komposztföldbe. Öntözzük meg alaposan az edényt,

és vermeljük el a kert egy védett részén 10 cm

mélyen még az ősz folyamán.

Így lesz elég idejük a hagymagumóknak ahhoz,

hogy gyökeret fejlesszenek.

Január végén kiszedhetjük a földből a

betelepített edényt. Ettől az időtől kezdve

világos helyen hajtassuk a hagymagumókat.

A helyiség hőmérséklete ne legyen 10 °C-nál

melegebb, mert akkor csak a levelek nőnek meg,

de a virág nem fejlődik ki, esetleg alacsony

(ülve) marad. Virágzás közben mérsékelten

öntözzük az edényt, mert a túlöntözés megrövidíti

az egyébként sem hosszú virágzási idényt.

Ajánlatos több cserépben hajtatni, lehetőleg

különböző színű krókuszokat,

hogy a virágzásuk időszaka hosszabb legyen.

A virágüzletekben is árulnak hajtatott krókuszokat.

Ha valakit ezzel

a virággal akarunk megörvendeztetni, akkor

csak bimbós virágokat

vásároljunk, mert a kinyílt virágok

nagyon rövid életűek.

_______________________________________________

NÁRCISZ

A másik igen szép tavaszi virágunk a nárcisz.

Színei nem olyan változatosak, mint a tulipánoké.

Általában rózsaszín, fehér, sárga és narancssárga

árnyalatai vannak. Ugyancsak több héten át

virágzik és majdnem jobban bírja a vadon

telepítést, mint a tulipán. Nincs szüksége

átültetésre. Sajnos néha a nárcisz sem nő olyan

szépen, mint ahogyan szeretnénk. Van, hogy

elkorcsosul a növény zöldje, a virágok pedig

aprók, vagy teljesen eltünnek.

Ilyenkor általában a hagymalégy lárvája a hibás.

Megoldás, a hagymát kiásni és két napra

vízbe áztatni. Ezt a lárvák nem bírják. Gyorsabb,

ha a hagymát két órára 43-44 C˚-os vízbe

helyezzük. Ettől a kártevő elpusztul, de a

hagyma nem károsodik.

Ugyan ebben az évben már nem virágzik, de jövőre

újból életre kel. A nárcisz vágottvirágként is

tartós, de nem bírja, ha más virágokkal egy

vázába helyezzük. A vágásfelületén szivárgó tejes

lé megmérgezi a többi virágot. Ezért a nárciszt

csak magába helyezzük el a vázába, így kellemes

és vidám tavaszi hangulatot varázsol.

_______________________________________________________